Egy ötszáz termékes webáruházban már senki nem nézi át kézzel a katalógust. Hiányzó képleírás és lejárt akció az egyik végén, a másikon egy 890 forintra állított akkus fúró, amire tegnap két rendelés érkezett, meg egy versenytárs, aki tíz százalékkal olcsóbban adja a legkelendőbb termékedet. Az elsőre nincs ideje a boltosnak, a másodikra nincs szeme – egyszerre nézni ötezer termék árát, készletét és rendelését emberi munkaidőben nem megy.
A Gondnok ezt a kört járja be helyette. Ütemezett agent webáruházakhoz: hajnali ötkor végigmegy a bolton, elvégzi, amit rábíztak, figyeli a bevételt veszélyeztető ügyeket, előkészíti az új termékeket – reggelre pedig csak az marad az asztalon, amihez a boltos döntése kell. Nem chatbot, nem dashboard: egy napi email és egy döntési sor. Az építése közben a legtöbbet azon gondolkodtam, mit jelent egy agentnek valódi írásjogot adni egy élő boltban; ez a szöveg erről szól.
Egy napi email és egy döntési sor
A célközönség az a merchant, akinek a boltjában több száz termék él, és a katalógus karbantartása régen kicsúszott a kézből. A Gondnok a bolt adminjában fut, a napi érintkezési pont mégis a reggeli email: a gombjai bejelentkezés nélkül működnek, mert egy döntésnek – marad, inaktiválom, az ár helyes – nem szabad loginfal mögé kerülnie. A felület négy fül: mai teendők, műveletek, napló, csomag. Ha a boltos böngészni kezd benne, a termék elrontotta.
A gondnok-metafora tervezési elv: körbejár, rendben tartja a rábízott házat, őrködik felette, és szól, ha valamihez a tulajdonos döntése kell – nem tanácsot ad, hanem gondoskodik. Minden termékdöntést ezen a szűrőn engedek át: ami nem fér bele egy napi emailbe és egy döntési sorba, az gyanús.
A számok a nyitósorban nem hiúsági metrikák: azt mutatják, hogy két hete még nyolcvannyolc ügy várt döntésre, ma tizenkilenc. Az egyetlen mérőszám, ami számít, az elmaradás – és az, hogy csökken-e.
Az írásjog a tét
Egy agentet olvasni engedni könnyű. A Gondnok viszont ír is: leírást és keresőadatot pótol, terméket készít elő, státuszt módosít egy élesben futó boltban. Az első hamis pozitív után a boltos kikapcsolja, és soha többé nem kapcsolja vissza – ezért itt a megbízhatóság maga az értékajánlat.
A detektálás ezért determinisztikus: szabályok döntik el, mi számít hibának. Az LLM triázsol és fogalmaz – fontossági sorrendet állít, és emberi nyelven mondja el, mit talált; ítéletet csak ott kap, ahol a szabály kevés. Minden ellenőrzés saját bizalmi szinten fut – csináld magadtól, kérdezz meg, ne foglalkozz vele –, a boltos pedig ellenőrzésenként enged közelebb, ahogy a rendszer bizonyít.
És minden írás visszavonható. A Gondnok minden módosítás előtt elmenti az előző állapotot, az undo egy kattintás; ez az első naptól az architektúra része. Egy agentnek, amelyik a nevedben nyúl a boltodhoz, kevés ígérnie, hogy óvatos lesz – tudnia kell bármit visszacsinálni.
A bizalmi létra és a napló ugyanannak az elvnek a két fele: a boltos ellenőrzésenként adja meg az engedélyt, és minden módosításnál látja, mi volt az előző érték, magától dolgozott-e a Gondnok vagy a jóváhagyásával – a visszavonásnak pedig nincs időkorlátja.
Forintban beszél
A Gondnok nem hibaszámot jelent, hanem összeget: egy gyanúsan olcsó termékre tegnap két rendelés érkezett, és ekkora forgalmat érint; ennyi bevétel esik ki a kifogyott, jól fogyó termékeken. A heti riport ugyanígy forintosít: mit végzett el, mit előzött meg, mihez kellett a boltos döntése. Az agent munkája így elszámolásként olvasható – abban a műfajban, amit egy üzlettulajdonos enélkül is olvas.
Higiénia, őr, növekedés
A napi futás három rétegben dolgozik, és a három együtt a termék – bármelyik önmagában kevés lenne. A katalógusrend tartja karban a boltot: hiányzó keresőcímek, leírások és képleírások pótlása, hibás ár, lejárt akció, kép és kategória nélküli aktív termék jelzése. Az őr a bevételt védi: gyanúsan olcsó rendelés azonnal, tömeges ár- és készletváltozás, kifogyás-előrejelzés, beragadt készlet, elakadt rendelés, heti versenytárs-árfigyelés, megszűnt termékoldalak, sok visszáru, hónapok óta futó akció. Az új termékek előkészítése pedig előre dolgozik: egy munkacsomagban kitölti, amit a meglévő adatokból biztosan tud, javaslatot ír a hiányzó szövegekhez, és rendezett hiánylistát ad arról, amihez külső forrás kell.
Mindhárom réteg ugyanabba a hajnali körbe fut bele, és ugyanabban az egy emailben ér véget. Ez a lényeg: a boltos nem három rendszert kap, hanem egy gondnokot.
Az új termékeknél jól látszik, hol a határ. A hiányzó mezők címkékként ott vannak a termék alatt, és három út közül lehet választani: kihagyás, adatkeresés a neten ellenőrizhető forrásokkal, vagy AI-javaslat. A Gondnok egyiket sem dönti el magától – a javaslat javaslat marad, amíg a boltos jóvá nem hagyja.
Papír, tinta, fenyőzöld
Az AI-termékek szokásos látványvilága – gradient, glow, varázslat – itt félrevezetne. A Gondnok felülete papír és nyomdafesték, egyetlen fenyőzölddel; a nyitóoldal közepén egy kinyomtatódó napi elszámolás áll, elintézett tételekkel és egy döntést kérő sorral. Úgy néz ki, mint amit a termék minden reggel csinál.
Pilot előtt
A Gondnok pilot előtt áll. Az írás-teszt és a visszavonás a tesztbolton igazoltan működik; a belépő egy ingyenes átvilágítás, amely csak olvas – átnézi a boltot, és terméknévvel, konkrét adatokkal megmutatja, mi gyűlt össze a katalógusban, de semmit nem ír át –, utána tizennégy napos teljes próba jön, kártyaadat nélkül. A sikert egyetlen mércén mérem: a boltos két hét után is bekapcsolva hagyja-e. Ha igen, a Gondnok azt teszi, amit a neve ígér.
Írd meg, min dolgozol.
Termékről, együttműködésről vagy pozícióról is szívesen beszélek. Elsőre néhány mondat elég.