Pár hónapja kávé mellett éppen mondtam valakinek, hogyan léptem ki az alkalmazotti életből és kezdtem a sajátomat csinálni. A második mondat felénél kaptam rajta magam. Valós időben rendezgettem a történetet. Levágtam a zsákutcákat. Elsimítottam a zavaros évet. Tiszta okot helyeztem oda, ahol nem volt.
Tizedszer mesélhettem már el. Minden alkalommal egy fokkal határozottabbra kerekedett.
Ott vallottam be magamnak. A váltás nem döntés volt. Csak az egyetlen ajtó, ami nyitva maradt, miközben a többi becsukódott.
A történet újraírja önmagát
Az alapító-narratíva ugyanúgy elsodródik, mint az emlék. Minden mesélés lecsiszol egy élt. Az első verzió azt mondja, "nehéz lett". Az ötödik már azt: "láttam, hogy jön". A huszadiknál az egyetem óta erre készültem.
A hallgató nem szól vissza. A tiszta történet okosan hangzik, és az okosság bizalmat kap. A marketing-évek megtanítottak rá, hogyan működik ez: nem hazugságokkal készül a mítosz, hanem azzal, hogy kiveszed az unalmas középső részt.
Úgyhogy óvatos vagyok. Főleg magammal.
De a felkészültség nem mítosz
Az őszinte ellenpont: a váltás strukturálatlan volt, a felkészültség nem. A hátterem mindig hibrid maradt: üzlet, design, fejlesztés, semmilyen különös sorrendben. Ez nem útiterv volt semmihez konkréthoz. De olyan opcionalitást hagyott rajtam, ami túléli, ha az egyik út akaratod ellenére bezárul.
Egy gondolat, amihez folyton visszatérek: az irány legyőzi az időzítést. Rossz időzítéssel is túlélsz. Rossz iránnyal semmi nem ment meg. Az én irányom sem volt döntés. Csak az az egy dolog volt, ami elég sokáig érdekelt ahhoz, hogy összeadódjon.
Tehát: véletlen váltás, nem véletlen terep.
Az ajtó, a saját nevemen
Most a Phora-t fejlesztem, és a legtisztább válasz arra, hogy miért: ez volt a következő, amit meg tudtam tenni. Nem vízió. Következmény. Az érdekes rész nem az ugrás. Hanem amikor abbahagyod, hogy mások felé ugrásnak adod elő, és egyszerűen ott állsz az új helyen.
A váltás nem döntés volt. Az őszinteség róla viszont az.
Mindig van következő szint.
Ha tetszik, amit látsz (akár terméket, akár csapatot raksz össze) szívesen beszélek róla.