Skip to content
Gondolatok

A csapat, ami nem a tiéd

2026. június 15.·2 perc olvasásSok a szakszó? Olvasd köznyelven, AI-átiratban.

Pénteken délután 17:21-kor az Anthropic kapott egy levelet. Másnapra a legképesebb modelljük, a Fable 5, ami három napja jelent meg, elérhetetlenné vált. Mindenkinek, az egész világon.

Egy kormányutasítás minden külföldi állampolgárt kizárt belőle, exportkorlátozásra hivatkozva. Az Anthropic valós időben nem tudja szétválasztani a felhasználók állampolgárságát, ezért inkább globálisan kapcsolta le – a fizető ügyfeleknek, sőt a saját külföldi alkalmazottainak is. Aki épp dolgozott vele, annak a munkamenete hibára futott, a kérései meg átcsúsztak egy gyengébb modellre.

A Fable 5 vezette a kódolási benchmarkokat – huszonkét ponttal az OpenAI GPT-5.5 előtt. Az a fajta különbség, amit agentic munkán meg lehet érezni. Három napig volt elérhető.

Engem ez közvetlenül is érintett: nem vagyok amerikai, a legjobb eszközt útlevél alapján zárták el előlem. De nem ez a tanulság, ami nem hagy nyugodni.

Felépíted, de béreled

Írtam korábban, hogy nem cserélek le egy csapatot, hanem a nulláról rakok össze egyet agentekből, skillekből, memóriából. Tartom: a csapat valódi, és nap mint nap velük dolgozom.

Csak ezen a héten jutott eszembe, hol lakik. Nem a gépemen. Bérelt compute-on, egy modell mögött, aminek a kapcsolóját nem én fogom. És, mint kiderült, nem is csak az a cég, akivel szerződtem: egy kormány is, amivel soha semmit nem írtam alá.

Az agent, akire a munkát bízom, pontosan addig az enyém, amíg egy harmadik fél hagyja.

Amit tényleg birtokolsz

Erre nem az a válasz, hogy bevonulok a saját vasamra, és úgy teszek, mintha a frontier-modellek nem léteznének. A lokális, nyílt súlyú modell szuverenitást ad, cserébe viszont épp azt a képességet veszem el magamtól, amiért egyáltalán érdemes volt delegálni. Ez nem hűségnyilatkozat kérdése, hanem mérnöki döntés.

A józan középút nem a tulajdon, hanem a cserélhetőség. Úgy felrakni a rendszert, hogy túléljen egy modellváltást. Mert amit valójában birtokolsz, az nem a súlyok valahol egy adatközpontban: a kontextus, az ítélet, a munka szerkezete. Az a réteg, ami ott marad, amikor az API alattad hibát dob.

A modell csak hozzáférés. A munka az enyém.

Mindig van következő szint.

Ha tetszik, amit látsz (akár terméket, akár csapatot raksz össze), szívesen beszélek róla.